életem Hollandiában

Hétfőn közlekedésórán részletesebben átnéztük a már ismerős útvonalat. Egyre jobban megy, de még gyakorolni kell a sok átkelés miatt meg a támpontok megtalálása miatt. Kedden hollandon a VWO vizsga tartalmáról tudtam meg rengeteget, a második felében pedig előző évi feladatokat (többek közt irodalmi elemzést is) gyakoroltunk. Maga volt az élvezet! Ahogy a tanárnőm mesélt róla, ahogy megbeszéltük, szinte "életre kelt" számomra a vers és a szövegek tartalma, még a legvizuálisabb dolgok is. Ezután szövegértési és érvelő feladatokat gyakoroltunk, az óra végén pedig megbeszéltük a kétrészes kurzus (vizsgafelkészítés, nyelvfejlesztés) menetét. Már letelt a két óra, de a férfitanárral még egy óráig kihúztuk , mert mindkettőnknek volt időnk (az én előadásom csak 3-kor kezdődött.) Szerdán szeminárium után az egyetemen maradtam, mert este buli volt megint. Mint mindig, kitűnő volt a hangulat, rengeteget nevettünk, beszélgettünk, énekeltünk. Fél órával tovább maradtam, mint szoktam,

9-től 12-ig órám volt megint, most vegyesen közlekedés és háztartási óra. Elmentünk egyszer a metróig (jobban ment most már sokkal), aztán elmentünk bevásárolni, visszajöttünk és (kényesebb) takarítást gyakoroltunk. A porszívózással, a felmosással már magam is próbálkoztam és próbálkozok úgy, hogy közben megkérek valakit, hogy figyeljen, de amit mi most csináltunk, azt még nem mertem eddig. Elintézte nekem közben, hogy gyakrabban legyen ilyen órám, de más fog átvenni, mivel neki ennyinél több alkalom nem fér bele az idejébe, aztán majd "beugrik" segíteni, ha éppen kell. Délután, ahogy megbeszéltünk, bementem az egyetemre "bemutati". Ott volt az összes tanár egy nagyobb irodában, körben ültek, én az egyik mellett. Minden esetleges technikai problémát meg tudtunk beszélni, és nagyon jól esett, hogy nem csak néztek, mint aki azt sem tudja, miről van szó. Aztán rátértünk arra a dologra, ami miatt három éve elkönyveltem magamnak, hogy nyelvészettel nem foglalkozhatok, m

Édesanyám születésnapja volt, mégis úgy érzem, inkább én kaptam a sok jót aznap, de természetesen első dolgom volt, hogy felköszöntsem, megköszönjem neki, hogy eljuttatott idáig. Az első holland 10-kor kezdődött. Mindkét tanár ott volt, megismerhettem a nőt is, aki szintén egy tünemény! Megbeszéltük a kurzus részleteit, hogy lesznek a vizsgáim, milyen tankkönyveket kérünk meg, hogy kapom meg az anyagokat, az irodalmat honnan kapom meg, hány kreditet kapok ezért a kurzusért és júniusban hogy teszem le a "nagy" vizsgát (amit az előző posztban említettem már.) Utána pedig kiment a hölgy, és a férfi megtartota az első órámat. Egy szociolingvisztikával kapcsolatos cikket dolgoztunk fel, amit jövő órára fel kell(ett) dolgoznom (már kész). Az nem kifejezés, hogy nagyon élveztem! Aztán a tutorommal és a tanulmányi referenssel volt megbeszélésem. Beszéltünk először is a könyvtárhasználatról és hogy mire jutottak a könyvtárossal. Egy pillanatra ő is bejött, és megkaptam egy anyagot

Nagyon jó "látni", mennyire pontosak a hollandok. Ha azt mondják/írják, hogy 9-kor ott lesznek valhol, akkor 9:00-kor ott is vannak. Így volt ez ezen a napon is, sőt még pár perccel előbb is érkezett a közlekedéstanár. A metróállomásra gyakoroltuk az útvonalat, mert az nem olyan bonyolult, mint a vásosközponttól az egyetemig, sőt egyáltalán nem az. Utána elküldte nekem a leírást, tehát most már tudok gyakorolni, de oda még teljesen egyedül nem mernék elmenni, bármennyire tudom most már az irányokat. Megkértem a barátokat, hogy most már tényleg ne ők vezessenek, csak menjenek mellettem (már volt előtte is, aki így csinálta).

Olasz után várnom kellett pár órát, mert a tanár, aki felmért, csak délután 3 órától ért rá. Mivel megint mennie kellett annak, aki kísért, leültem a kantinba, és megbeszéltük annak a tanárnak a kollégájával, hogy kérje meg a tanárt, hogy menjen le értem a kantinba. Jött is a tanár, aki egy idősebb férfi. Nagypapa lehetne a korát tekintve, de nálam egy évvel fiatalabb lánya és pár évvel idősebb fia van. Felmentünk a terembe. Már a beszélgetéskor meg volt elgedve a hollandtudásommal, nem akarta elhinni, hogy 9 hónapja tanulom és otthon tanultam. Kérdezte, miért tanulom, szeretnék-e nyelvvizsgázni (ezek cska statisztikai kérdések voltak, mert már tudta rájuk a választ). Vagy háromnegyed órát beszélgettünk mindenről, és akkor mondta, hogy ahhoz, hogy pontosan megállapítsa, milyen szinten vagyok, és hogy egyáltalán érdemes-e nekem csoportba ülni, vagy jobb lenne egy teljesen egyéni kurzust összeállítania nekem, ki kell töltenem egy tesztet. Őszinte leszek, nagyon megijedtem egy pillanatra,

Megvolt az első közlekedésórám egy abszolút gyakorlatias tanárnővel. Helyretettük a dolgokat először is a koleszban, hol van a kapu, hogy kell úgy kinyitni, hogy ne kelljen perceket szenvedni vele, hogy találok el a lépcsőig anélkül, hog belebotlanék valamibe és merre találom a kinti szemetest, aztán pedig megnéztük a háziorvosi rendelőhöz az útvonalat, ami szerencsére maximum öt pperc sétára van ide. Nem nehéz az útvonal, csak arra kell nagyon figyelnem, hol vannak biciklik és hogy keljek át a bicikliúton. Következő órán már az egyetemi útvonalat kezdtük. Estefelé pedig jöttek értem a barátok, és egy nagyon szép hétvégét töltöttünk együtt. Aranyosak voltak a lányok, egyik nap az egyik sütötte a pizzát, mert az iskolában biológiából az volt a házi feladata, hogy készítsen vacsorát, és mindenki, ai ott volt, értékelje bizonyos szempontok alapján. Én (hollandiai osztályzás szerint) 10-ből 10-et adtam minden olyan szempontra, amit én vakként érékelni tudtam (nyilván kivéve, hogy gusztus

Erre a napra kellett leadnunk az első beadandónkat. A választott nyelvünk anyanyelvi (vagy profi) beszélőivel egy tízszavas asszociációs tesztet kellett megcsináltatnunk, amivel a mentális lexikonjukat vizsgáljuk, és azt beszéltük meg közösen, hogy ki hogy látja, hogy változik ez nyelvenként, mi történik, ha pl. agyvérzést kap valaki és nyelvi zavaros lesz, vagy a kezdő nyelvtanulóknál mi a helyzet. Én egy szóval sem kértem, már megkértem a három olasz évfolyamtársamat, hogy segítsenek, de a tanárnő mondta előző órán,, hogy mivel a hollandot szerettem volna, és eleve azt fogom második évtől továbbvinni a "nagyon matekos" többi tárgy mellett, én a hollanddal és hollandokkal csináljam. Összesen négy emberrel kellett ezt a tesztet megcsináltatnunk, könnyű is volt négy holland "kísérleti alanyt" találnom. Az eredményekbe itt nem megyek bele, de nagyon érdekes dolgoakt vettünk észre mindannyian. Szeminárium után, mikor legtöbben már elmentek, még mielőtt elmentem volna,

A csütörtök délután és a péntek az ügyintézésről szólt. Pénteken végre sikerült aktiválnom a DigiD-met és megkérni az állami támogatásokat, miután többször nem tudtam kommunikálni azokkal, akik a kormányablaktól jöttek, mivel nem működött rendesen a kaputelefon (ma már jobb a helyzet, de még mindig nem teljesen, majd jönnek megint a szerelők). Csütörtökön pedig, miután még augusztus végén megbeszéltük a Visio nevű szervezettel, mire van szükségem pontosan, végre hívtak, hogy végülis mikor, hol, kivel fogok tanulni közlekedést például. Erről rögtön kaptam e-mailt is. Úgy volt, hogy csak októberben, azaz most tudtam volna kezdeni, de aztán szerencsére felhívtak megint, hogy meg utdták oldani, hogy következő héten kezdhessek.

Olasz után a tanárnő volt olyan rendes, hogy átkísérjen egy bizonyos terembe, ahol már vártak is. Pendrive-on kaptam meg az anyagot, és valóban nagyon kellemeset csalódtam. Nagyon sok jót hallottam Hollandiában a vakok támogatásáról, ettől a teszttől mégis tartotam kicsit azok alapján, amiket otthon átéltem pl. az OKTV-n. Hát ha öt éve ilyen formátumban kapom meg az OKTV-t, biztos, hogy továbbjutok a második fordulóba! Teljesen ki voltak véve a táblázatok, sé a válaszlehetőségek nem a szöveg végén voltak, hanem rögtön a kérdés (vagy a hiányzó szó) mellett, tehát körülbelüol ugyanolyan "láttam" rögtön a válaszlehetőségeket, ahogy egy látó láthatja, amikor ránéz. Egy teljesen csendes irodában írhattam, és tanár végig figyelt, hogy tudom-e olvasni, tudok-e vele dolgozni, csak annyira ment ki, hogy egy pohár vizet behozzon nekem, amikor elfogyott, amit magammal vittem. Megkaptam azt a többletidőt, amire szükségem volt ahhoz, hogy a végén kétszer leellenőrizhessem a válaszaimat. A

Csütörtökön egy másik, holland anyanyelvű tanár tartja az olaszt, de gyönyörűen beszél olaszul ő is. Még csak a második (háromórás) óránk volt, de már rengeteg újat tanultunk, és olyan szöveget is olvastunk és hallgattunk, ami az olasz kultúráról szól. Aki angol nyelvű kurzusra jár, annak (még akkor is, ha az angol az anyanyelve) kötelező egy tudományos angoltesztet írnia, maelyből kiderül, hogy a félévben később szükséges-e tudományos íráskészségből felzárkóztató kurzusra járnia. Ennek az akadálymentesítéséről volt egy megbeszélésem. Megkérdezték, hogy mivel a teszt nagyrésze feleletválasztós, hogy tudnám megírni. Elküldtem nekik egy példát levélben arról a formátumról, ami nekem megfelel, és mivel 11-én hétfőn írtam a tesztet (a többiek 6-án), előző héten behívtak, hogy mégis hogy alakul majd a délután.

Érdeklődés, jó hangulat, barátságos légkör: ez jellemzi a tutorom által tartott szemináriumokat. Már az első órán mindenkit megkért, hogy kezdetben mindig mondja a nevét, hogy tudjam, ki beszél, hogy szokjam a hangokat, hogy mire koolyabb dolgokat beszélünk meg közösen, tudjam, kinek az érvéhez szólok hozzá. Megbeszéltük részletesen a követelményeket és a kurzus menetét, aztán jött a könyvtáros és a többiek lementek vele a könyvtárba (első órára ez volt a tervezett feladat), én meg ottmaradtam a tutorral és beszéltünk a könyvtárról és hogy ezt nálam hogy fogjuk megoldani. Ezt a témát a mai napig nem sikerült még lezárni, mivel rengeteg könyv van, amit kutatásra, anyaggyűjtésre lehet használni, és régi könyvek digitalizálásához több idő kell, de tényleg mindenki azon van, hogy minden anyaghoz hozzájuthassak.

Kedden olyan lány kísért előadásra, aki Rotterdamból jár ide be, és most csak azért elutazott Amszterdamnak erre a részére (én Zuid-Oostban lakom), hogy el tudjon kísérni. Amikor ezredszer köszöntem meg neki, csak annyit mondott, hogy "ez a normális". Nemcsak az előadás maga volt élvezetes annak ellenére, hogy most még sok minden ismerős volt nekem az anyagból. Annak örültem a legjobban, hogy interaktív volt az előadás, és nemcsak én válaszoltam (és tudtam válaszolni bizonyos kérdésekre, és nemcsak én tettem fel kérdéseket, hanem sokszor még meg is előztek a válaszadásban. Ha valami, akkor ez tényleg azt mutatta, hogy mindenki érdeklődik és tanulni akar. Kedden és csütörtökön lesznek az előadások október végéig, de ezen a héten pénteken volt a másik, áttették valamiért.

Ez a nyelvészeti alapképzés most újult meg, és mi vagynk az első évfolyam, akik az új képzést kezdték meg. Ennek az új képzésnek az első évében fontos szerepet kap egy (viszonylag) új nyelv megtanlása vagy továbbtanulása. Ennek amellett, hogy gazdagabb leszel egy nyelvvel vagy elmélyítheted a tudásodat egy már tanult nyelvből, az a célja, hogy a nyelvbe, mint rendszerbe betekintést nyerj. Mikor még március-április környékén megkérdezték tőlem, hogy milyen nyelvet szeretnék tanulni, a holland volt az egyértelmű válaszom. A szaknak a koordinátora állítólag beszélt a holland munkaközösséggel, és ők azt mondták, hogy nem biztos, hogy jó ötlet lenne, hogy az ő egyik csoportjukba kerüljek, mert a kurzus nagyon a vizuális anyagokra épül, viszont második évtől természetesen felvehetem a holland nyelvészetet. Ezért megegyeztünk abban, hogy első évre választok valami másik nyelvet. A franciára gondoltam, de azt meg B2 szinten tudnom kellett volna, mert abból kezdő csoport nem indult. Gondoltam,

(avagy egy felejthetetlen hét) Mert valóban az volt. Tartottam tőle, hogy azért, mert elég sokan vagyunk, nem fogok tudni résztvenni programokban, esetleg ebből a hétből is kimaradok, de nem! Csak miattam a mi csoportunkba megszerveztek egy harmadik kísérőt, hogy mindenki másra tudjanak figyelni, de engem is legyen, aki kísér. Mindennap valaki jött értem és visszahozot este, és ha kimaradtam egy programból, akkor az nem azért volt, mert nem vittek volna el vagy nem érdekelt volna, hanem, mert maradt intéznivalóm, és azokra időpontjaim voltak. Múzeumba menünk, koncertre, sétálni, kávézókba és még pár helyre, amiből kimaradtam sajnos az ügyintézések miatt. Utolsó nap pedig fergeteges buli volt! Kiültünk egy prarkba, ott pizzáztunk, aztán a tánc következett! Rég táncoltam olyan felszabadultan, olyan lazán! 29-én volt nyelvészet szakon a bevezető "meeting", ahol az össszes professzor és elsős hallgató ott volt. Minden hasznosat megtudtunk a képzésről, a mostani és jövőbeli tár

Ezen az egyetemen minden elsőéves kap egy "tutort", aki a kiválasztott szakon egy professzor, akinek az a feladata, hogy a te egyéni tanulmányaidat "végigkísérje", tanácsokkal lásson el, és ha kell, külön segítsen. Nekem vele csütörtökre volt időpontom. A llehető legrendesebb tanárnőt kaptam, aki amellett, hogy nagytudású, a szíve is nagy. Két nálam idősebb felnőtt gyereke van. Hibátlanul ejtette a vezetéknevemet, és látszott, hogy a magyar nyelvről is tud nem keveset. Igazi nyelvész. Ő angolul kezdte a beszélgetést, de én meg hollandul szóltam hozzá, amin nagyon meglepődött, de nagyon örült neki. Mondta, hogy ha gyakorolni szeretnék, váltsunk át, és a nyelven folytattuk a kommunikációt. Megbeszéltük, miben tud segíteni, és mondta már akkor, hogy bármivel kapcsolatban fordulhatok hozzá segítségül. Délután 2-től pedig a dékánnal és pár új fogyatéékkal élő hallgatóval megbeszélést tartottunk a lehetőségeinkről és az épület akadálymentességéről, amiből már észrevettem

Kedden és szerdán délután mentem be először az egyetemre a kari "bevezető" megbeszélésekre és programokra. Egy élmény volt! Hiába ismertem már sok mindent a holland oktatásról, rengeteg hasznosat tudtam meg mind az egyetemről, mind a képzésekről, mind Amszterdamról magáról, sőt néhány külföldi hallgató véleményét is hallhattuk, akik csak annyi negatívumot tudtak mondani, hogy kicsit intenzívebb volt annál, amit otthon megszoktak, ezért az elején küzdöttek vele. Kedden délután az érdekesebbnél érdekesebb előadások és vicces játékok után "gyorstalpaló" holland "tanfolyamot" tartottak az új külföldi hallgatóknak, a szerda délután pedig egy közös sétával és beszélgetéssel zárult egy kávézóban, ahol találkozhattam a HÖk-ösökkel a szakomon, és a gólyahét menetét megbeszéltük. Közben lett holland telefonszámom és biztosításom is, sőt az utazókártyát is sikerült megkérnem.

Csak négy napja vagyok itt Amszterdamban és lakom a Spinozacampuson, de már nagyon tetszik, hogy itt több a bicikli, mint az autó, ezért bátran és mélyen szagolok bele a levegőbe. Tetszik még, hogy rengeteg közlekedési lámpa halkan bár, de hanggal jelez, át lehet-e menni. Igen, jól gondoltad, füvet valóban lehet érezni, de kit érdekel? 1. Az ő dolguk, 2. otthon is bárhol lehetett érezni, még az ELTE kollégiumi épületében is, pedig ott nem legális. Kimondhatatlanul hálás vagyok lakótársaim segítőkészségéért, mivel most érkeztem ide, és még nem tudom itt az úvonalakat, és bár a Visio nevű szervezettel sikerült beszélnem már, még nem tudjuk a munkát elkezdeni. Amíg nem tudom az tvonalakt és nem kezdem el az egyetemet, ők segítenek eljutni bankba és egyéb ügyeket intézni. Már van érvényes bankszámlaszámom, már csak vissza kell jönnöm,ha megkapom a BSN számomat, hogy átalakítsák tanulóivá.

Még annak idején, amikor a hollandot elkezdtem tanulni, a mylanguageexchange.com oldalon kerestem magamnak nyelvcserepartnereket, akikkel úgy képzeltem el ezt a "projektet", hogy ők segítenek nekem hollandban, én meg nekik angolban, németben, esetleg magyarban. Így ismertem meg egy nagyon kedves családot (legelőször a férfit, aztán a feleségét és a három tizenéves lányát). Ők tanítottak meg a holland nyelv alapjaira, és egy-kettőre a holland lett a kommunikációnk nyelve. Esténként hosszasan beszélgettünk, hol angolul vagy németül, hogy ők gyakoroljanak, hol hollandul, vagyis ő beszélt hozzám hollandul, hol vegyesen. Azóta tudom, hogy mindkét részről tudtuk az elejétől kezdve, hogy ez több lesz, mint internetes nyelvcsere A hogylétemről mindig érdeklődtek (és részleteseen, nemcsak felszínesen), és tényleg meg tudtunk nyílni egymásnak. Csak akkor tudtam meg igazán milyen mély barátság alakult ki köztünk, amikor születésnapomon egyszercsak becsengettek hozzánk, hogy Hollandiábó

Egyszerűen nem tudom szavakba önteni, amit érzek. Most bizonyította be nekem mindenki, aki facebookon ígért segítséget, hogy nemcsak ígérgettek. Örökké hálás leszek azoknak a hollandiai magyaroknak és a holland barátomnak, akik időt, fáradságot nem kímélve kitakarították a még berendezetlen szobámat és már félig berendezték, segítettek kipakolni a bőröndömet és bekötni az internetet, és vettek nekem ennivalót. (A következő hetekben még kapok bútort tőlük). Végtelenül örülök és végtelenül hálás vagyok!

Kedves Olvasók! Mindenkit szeretettel köszöntök a blogomon, és köszönöm, hogy elolvassák / elolvassátok! Péterfay Dóra vagyok Bajáról, 22 és fél éves múltam. Születésemtől fogva vak vagyok, hármasikrek egyetlen nő tagja. Egyik testvérem szintén nem lát. 2014-ben érettségiztem Baján, a Magyarországi Németek Általános Művelődési Központjában. Jelenleg Budapesten, az ELTE anglisztika szakon tanulok. Saját tapasztalataim alapján és azok alapján, amiket másoktól hallottam, sok látó hajlamos azt hinni, hogy a vak ember megsértődik, ha előtte látással kapcsolatos közmondásokat használnak, vagy egyáltalán megkérdezik tőle, szokott-e tévét “nézni”. Ezt nyilván azért teszi a látó ember, mert nem akarja megsérteni/elszomorítani a vak embert, de higgyétek el, mi is “látunk” a magunk módján, és nem kell furcsa szókapcsolatokat használni azért, mert vak emberrel beszéltek! Kiskorom óta érdekel a nyelv, az irodalom és a zene. Már három-négyévesen énekeltem a templomban óvodás miséken és rend