2017.09.11: a teszt

Olasz után a tanárnő volt olyan rendes, hogy átkísérjen egy bizonyos terembe, ahol már vártak is. Pendrive-on kaptam meg az anyagot, és valóban nagyon kellemeset csalódtam. Nagyon sok jót hallottam Hollandiában a vakok támogatásáról, ettől a teszttől mégis tartotam kicsit azok alapján, amiket otthon átéltem pl. az OKTV-n. Hát ha öt éve ilyen formátumban kapom meg az OKTV-t, biztos, hogy továbbjutok a második fordulóba! Teljesen ki voltak véve a táblázatok, sé a válaszlehetőségek nem a szöveg végén voltak, hanem rögtön a kérdés (vagy a hiányzó szó) mellett, tehát körülbelüol ugyanolyan "láttam" rögtön a válaszlehetőségeket, ahogy egy látó láthatja, amikor ránéz. Egy teljesen csendes irodában írhattam, és tanár végig figyelt, hogy tudom-e olvasni, tudok-e vele dolgozni, csak annyira ment ki, hogy egy pohár vizet behozzon nekem, amikor elfogyott, amit magammal vittem. Megkaptam azt a többletidőt, amire szükségem volt ahhoz, hogy a végén kétszer leellenőrizhessem a válaszaimat. Amíg az évfolyamtársamnak még órája volt, beszélgettünk icsit, és mesélte nekem, hogy ismert egy magyar látássérült (nem teljesen vak) nőt, akivel nagyon jó kapcsolata volt, és rólam ő jutott az eszébe. Úgy jöttem haza, hogy biztosan tudtam, hogy sikerült, mert bőven volt időm átgondolni.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2017.09.29: közlekedés a metróállomásra

2017.09.25: a holland szintfelmérő