Először is kellemes húsvéti ünnepeket kívánok minden kedves olvasómnak!
Továbbra is, így hét hónap után is szuperül érzem magam itt Amszterdamban.
Az, hogy két tantárgyból még nem tudom a jegyem, csak technikai okokból van, de mindenféleképpen 9 fölöttire sikerült a féléves átlagom (Itt 10-es a legjobb.) A májusi holland vizsgára nagyon készülünk, már izgulok is kicsit.
Februárban kezdődött a második félév, hamarosan újra újra vizsgázom. Áprilisban ismét új blokk kezdődik, új tantárggyal.
Itt Hollandiában maximálisan befogadtak, sokan már "elfelejtik", hogy külföldi vagyok. Viszont ha valaki megkérdezi, honnan jöttem, és mondom, hallom a mosolyt az arcukon. Akinek van magyarországi nyári élménye (akár Balatonon, akár máshol), mindig elmeséli. Egyszer sem néztek le eddig sem a magyarságom, sem a vakságom miatt. És ami még ennél is fontosabb, bármi történne, mindig van valaki, akinek a segítségére számíthatok, mind az egyetemen, mind máshol. Maximálisan figyelnek egyedi igényeimre, és a lehető legtöbbet teszik meg azért, hogy egyenlő esélyeim legyenek minden téren. A múlt héten eltört a fehérbotom, már kaptam is újat! Egy szóval nem hagynak el!
A közlekedés megy még nehezebben, de csak azért, mert építkezés van arra, amerre eddig tanultam az útvonalat. De találtunk egy egyszerűbbet annál, amit tanultunk eddig, tehát ez meg fog oldódni. Kísérőm is van mindig, pontosan is érkezik, ha meg valamiért nem, arról időben kapok értesítést. Most, hogy megint változik az órarendem, új közlekedéstanárt kaptam, akivel pénteken dolgoztunk együtt először. Nagyon jó!
2017.09.29: közlekedés a metróállomásra
Nagyon jó "látni", mennyire pontosak a hollandok. Ha azt mondják/írják, hogy 9-kor ott lesznek valhol, akkor 9:00-kor ott is vannak. Így volt ez ezen a napon is, sőt még pár perccel előbb is érkezett a közlekedéstanár. A metróállomásra gyakoroltuk az útvonalat, mert az nem olyan bonyolult, mint a vásosközponttól az egyetemig, sőt egyáltalán nem az. Utána elküldte nekem a leírást, tehát most már tudok gyakorolni, de oda még teljesen egyedül nem mernék elmenni, bármennyire tudom most már az irányokat. Megkértem a barátokat, hogy most már tényleg ne ők vezessenek, csak menjenek mellettem (már volt előtte is, aki így csinálta).
Megjegyzések
Megjegyzés küldése